2011.01.02.
01:34

Írta: szimplalány

Különbnek lenni? Ugyan már...

Aki rendszeresen olvassa a blogot, annak nem sok újat tudok mondani, az előző posztban közreadott napirend előttimben sokminden benne van. Mégis érdemes így az év első napján összefoglalni, mi az, ami elmondható 2010-ről és mit tervezek jövőre.
 
Személyesen a két legnagyobb sikerem a dolgozó nők és családok ügyéhez köthető, ebbe tettem a legtöbb munkát és ebből tanultam a legtöbbet. Elértem, hogy az utolsó pillanatban kivegyék a fogyatékos gyermeket nevelő szülőket abból a körből, akik elveszítik a GYES-t, ha teljes munkaidőben dolgoznak. Ez hatalmas dolog, családok tízezrei könnyebbültek meg ettől, és az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy sikerül.
 
Szintén utolsó pillanatban sikerült a költségvetésben elkülöníteni egy kis pénzt arra, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium kebelén miniszteri biztos dolgozzon ki a nők munkaerőpiaci helyzetét javítását szolgáló javaslatokat, elsősorban a Népesedési Kerekasztal ajánlásainak megfelelően. Ezen a vonalon tervezek én is továbbmenni, most, hogy a munkaerőpiac (alkalmazottak) ügyében egy lépést előbbre jutottunk, a következő időszakban az önfoglalkoztató nők, a családi mikorvállalkozások, a nők áktal vezetett KKV-k helyzetének javítására fogok kidolgozni javaslatokat. Ehhez a témához kapcsolódik a legnagyobb tanulság is: ha el akarjuk érni, hogy a nők ügye végre ne csak szép szavakat kapjon, hanem gazdasági jelentőségének megfelelően kapjon figyelmet, akkor a gazdasági kormányzat kezébe kell adni az ügyet.
 
Ezek a főbb egyéni sikerek, amelyekre büszke vagyok.
 
A kollektív sikerek közé tartozik, hogy Geréb Ágnest sikerült kiénekelnünk a börtönből, interpellációval, nyilatkozattal és vizsgálódással, látogatással és folyamatos jelenléttel, a közvélemény nyomásának hangot és teret adva. Hihetetlen élmény volt látni a bíróságról távozó boldog kis csapatot, amikor kiderült: helyt adtak a házi őrizet indítványnak és kiengedik.
 
Ezeken a számomra személyesen fontos ügyeken túl az elmúlt 8 hónap kiábrándító és elkeserítő volt. Nagy várakozás és - részemről legalábbis - őszinte jóindulat, csöndes reménykedés övezte a kormányváltást, hogy talán-talán tényleg tanultak a saját és a másik hibáiból, és tényleg komolyan veszik: vége a mutyizásnak, vége a hatalmaskodásnak, hogy tényleg elszántak, hogy szakadatlan küzdelmet folytassanak a cinizmus ellen. De amit ezen szép szavak után bemutattak, az maga a cinizmus, a legnyersebb, leplezetlen formájában.
 
Nem sorolom, unalomig ismerjük, hogyan nyitottak a NENYI-vel, ami a későbbi történések fényében már csak ártatlan tréfának tűnik, folytatták az önkormányzati választási törvény durva átírásával, majd ennek "megfelelő" eredménye láttán pedig úgy megnőtt az étvágyuk, hogy onnantól nem volt megállás a lejtőn: gyere, AB, hammbekaplak. Gurul, gurul a kisgömböc, hopp a szabadsajtó, hopp a nyugdíjunk, hopp Juliska. Ja, nem, pardon, az Pörzse Sándor kultúrharcos volt. :)
 
Olyan viharos sebességgel élt vissza a megszerzett bizalommal a Fidesz, és annyira nem kellett hozzá semmi más, csak önmaga végtelen mohósága és butasága, hogy az bámulatos. A szocik, akik még most is hol alszanak, hol kóvályognak, azt se tudják, hogy szavaznak (tartózkodni egy ilyen médiatörvénynél, ez noooormális???), ezek a szocik jottányit sem tettek hozzá ahhoz, hogy a Fidesz legyalulja magáról a rátapadt extra szavazókat és sebesen dolgozza magát lefele. A jobbikra szót is kár vesztegetni.
 
A legbosszantóbb az, hogy szinte mindent meg lehetett volna jogszerűen, alkotmányosan csinálni. Talán egyedül az önkormányzati választást durván befolyásoló új szabályrendszerhez kellett tényleg gátlástalanul beletrancsírozni az arányosság elvébe és a tiszta verseny feltételeibe, ott nem lehetett volna szépen tisztán ugyanezt az eredményt elérni. De a többi? Simán meg lehetett volna tenni még akár a nyugdíjpénztárak államosítását is egy kicsit őszintébb eljárással, nem beszélve az AB jogosítványainak megnyírbálásáról, a nők 40 év utáni nyugdíjazásáról, a költségvetési tanács "átalakításáról". Mindent meg lehetett volna csinálni normálisan, ha az elmúlt 8 évből akár csak egyet is arra szánnak, hogy szépen, rendesen kidolgozzák az elképzeléseket. Mégis mi a francot csináltak 8 évig, ha nem voltak képesek a legfontosabb nagy lépéseket megalapozó törvényjavaslatokat elegánsan előhúzni a fiókból és simán, botrány és arcvesztés nélkül átvinni? Alig van törvény, amin látszana, hogy nem napok alatt tákolták össze. Egy dél-albán hentesüzlet képét mutatja a munkapad: alkotmány, törvények durván széttrancsírozva, szakmai megalapozás szeméttdombra lökve, még egy magamfajta nemjogásznak is rossz ránézni...
 
Különbnek lenni? Ugyan kérem... Sikerült 8 hónap alatt elérni, hogy néha már tényleg azt gondolja az ember, uramisten, ezek semmivel se jobbak a gátlástalan tolvajoknál. És akkor még a parlamenten, sőt a nyilvánosságon túli zavarosban való matatásról - amire a mutyizás egy erős undertatement - még egy szót sem ejtettünk...

5 komment

süti beállítások módosítása