2011.06.05.
22:19

Írta: szimplalány

A kormány egy éve női szemmel

Hagyományteremtő esemény volt ma, ezen túl minden évben a magyar társadalom többségét adó nők szempontjából is fogom értékelni a mindenkori kormány munkáját.

Egy 92%-os férfi többségű parlamentben nagyon kevés szó esik arról, hogy a nők mit várnak el és mit kapnak egy kormánytól, amelynek egyetlen nő tagja sincs. Pedig elsősorban a nők tartják össze nem csak a családot, de a kisebb-nagyobb közösségeket is, nem túlzás azt mondani: a társadalmat.

Többek között azért is érdemes megnézni, mit adott a nőknek ez a kormány, mert ami jó a nőknek, az jó a gyerekeknek és az lesz jó a társadalomnak.

Nagy és pozitív várakozás után keserű csalódás a nők számára a kormány munkája. Tétlenség és arrogancia egyszerre jellemzi a kormány tevékenységét. A nőket taszítja az erőszakos stílus és csöndes ellenállásra készteti a valódi tettek elmaradása.

Ha 10 év alatt 1 millió új munkahely és 1 millió gyerek megszületése a cél, akkor ennek arányosan látszania kellene a kormány egy éves munkáján. Ehhez képest a 62,1%-os aktivitási ráta mozdulatlan (a nőké csak 56,3%!), és még soha nem született ennyire kevés gyerek: 10%-kal kevesebb, mint egy éve.

Demográfusok és közgazdászok folyamatosan, kétségbeesve ordítják, mit kellene tenni. Elemzések, kutatások tucatjaival bombázzák ők is, mi is a kormányt, hogy megértessék vele: a nők foglakoztatási szintjének emelése és a gyerekszám növekedése szorosan összefügg. Ott születik sok gyerek, ahol a munka és a gyerek nem egymást kizáró fogalmak, ahol nem súlyosan nehezített akadálypálya a kettő összehangolása, ahol rugalmas munkahelyek és széleskörű, elérhető napközbeni gyerekellátás van. 

A kisgyerekes nők foglalkoztatása az a kulcstényező, amitől egyszerre nő a versenyképesség és a gyerekszám. Ott vannak azok a tartalékok, amelyektől a Miniszterelnök által is szégyenletesnek nevezett aktivitási ráta nőhet. Két ilyen nagy csoport van ma Magyarországon: a képzetlen, mélyszegénységben élő, tartós munkanélküliek, akik között immár felnőtt egy olyan generáció, ami nem látta dolgozni járni a szüleit. A másik csoport a kisgyermekes anyák. Ez utóbbi csoport nem szorul évtizedes felzárkóztató programokra, ők nem szoktak el a munkától! Ezeket az anyákat minden hajnalban kelti a gyerek, és onnantól nincs megállás, dolgoznak egész nap. Minden arra ösztönzi őket, hogy megélhetést keressenek: egy gyerek nem kérdezi, honnan lesz vacsora, pelenka: annak lennie kell. Volt is munkahelyük, csak épp oda már nem tudnak visszamenni: nincs rugalmasság, nincs bölcsőde, a családi napközi drága. Hiába javasoltuk, hogy emeljék a normatívát a bölcsőde szintjére, ami ösztönző a működtetőnek és teherkönnyítés a szülőknek: nem. Tömegesen és olcsón lehetne terjeszteni ezt a formát, de nem hajlandóak.

Azt várták a nők, hogy az új kormány azonnal nekilát, hogy rugalmas munkavégzési formákra ösztönözze a munkáltatókat, és a nappali ellátás intézményeit eljuttassa minél több helyre. Ráadásul ez gyorsan megtérülő beruházás, ún. alacsonyan csüngő gyümölcs. A kormánnyal szimpatizáló kutatók is értetlenül állnak az előtt, hogy egy éve semmit nem tettek ezen a téren. A Népesedési kerekasztal, a Jól-lét alapítvány, a SEED kisvállalkozásfejlesztési Alapítvány és ezek alapján az LMP kész javaslatcsomagot tett le az asztalra, ehelyett csak olyan ötleteket valósítottak meg, amelyek a szakértők szerint negatív vagy semleges hatásúak! Miniszteri biztost kellett volna kijelölni a feladatra, immár 6 hónapja nem történt meg.

A kormány nem intézheti el ezt a kérdést azzal, hogy ez nem Svédország, itt a nők szeretnek otthon lenni. Egy valóban családbarát kormány nem indít plakátháborút az utcán, zavaros és felelőtlen üzenettel. A vállalatok nem a plakátok miatt fognak egyenlő bért fizetni, és rugalmas munkavégzésre lehetőséget adni: ösztönzőkkel, szabályozással lehet őket erre terelni.

Egy olyan kormány, amely komolyan veszi magát és a szavazóinak felét adó nőket, a családi napközik rendszerének kiterjesztésével, támogatásával kisvállalkozó nők százainak, ezreinek ad helyben értelmes munkát, hogy a szülők vissza tudjanak menni dolgozni. Vegyünk egy példát: kis, Tolna megyei falu, nincs bölcsőde, 4-5 nőnek foglalkoztatást, és további 5-7 családnak megoldást jelentene a gyerekelhelyezésre a CsaNa. Egy éve semmi nem történik. Az illetékes tárca tavaszra átfogó felülvizsgálatot és javaslatot ígért ez ügyben, ez saját bevallásuk szerint is egy az egyben elmaradt. Immár a budapesti, eddig még jobb helyzetű gyerekek szülei is egyre vadabb eszközökkel próbálnak bejutni a kevés bölcsis helyre, a korrupció, a hamis lakcímbejelentés tömegessé vált, vagy az egyik szülő teljes fizetése elmegy a magánzsebből fizetett egyéni megoldásokra.

Az elmúlt egy évben hiába várták a változást kisgyerekes nők tízezrei. Ehelyett újra 3 évre emelték a GYES-t, amivel tovább rontják az anyák elhelyezkedési esélyét, hiszen minél tovább esik ki a munkából valaki, annál jobban elveszíti képességeit. A Start kártya fejlesztése és kiterjesztése helyett – ahogy javasoltuk: az önfoglalkoztatókra, a visszatérőkre is, mert ezek a valós élethelyzetek! – belső utasítással kinyírják a programot. A 20 %-os járulékkedvezmény helyett egy semmire nem ösztönző, totálisan életképtelen 7%-os konstrukciót alkottak, amivel egyhangú visszajelzéseik szerint nem tudnak élni a munkáltatók. Folyamatosan a részmunkaidővel példálóznak – még el is vették a GYES-t azoktól, akiknek nincs lehetősége 6 órásra visszavenni – és fütyülnek az összehasonlító kutatási eredményekre, amelyek kimutatták: egészen más Nyugaton a részmunkaidő hatása a gyermekszülési kedvre: Keleten a részmunkaidő visszafogja a gyerekszülési lehetőségeket, hiszen egy egész fizetésből sem lehet megélni, heti 5 nap alatt – ezt Orbán Viktor is elismerte a hétvégén – tehát a részmunkaidő itt csapda, nem opció. Franciaországgal példálóznak, de nem említik, hogy ott a nők 60%-a 3 hónap után visszatér a munkába, és 80%-uk a gyerek 6 hónapos, maximum 1 éves korára, még a 3. gyerek után is! Úgy tűnik, fogalmuk sincs arról, amiről beszélnek. A normális valahol a kettő között van: nem 3 hónap, de nem is 3 év!

A rugalmas munkavégzés egy éve még a családbarát jelző mellé került, a legújabb trükk az, hogy a rugalmas szót a munkavállalói jogok letöréséhez, az indoklás nélküli kirúgás alátámasztásához használják szinonimaként. A nyugaton használt flexicurity fogalomból, ami a rugalmasságot és a biztonságot egyszerre jelenti, ebből itthon marad a flex, vagyis lángvágóval mennek neki a jogoknak és a munkabiztonságot nyírják ki vele. Ezzel nem csak a munkát, hanem a családot is támadják.

A nők ma már képzettebbek, mint a férfiak, és ugrásra készen várják, hogy visszatérhessenek a munkába, ha lenne hova tenni a gyereket, ha lenne állami eszközzel, valódi járulékcsökkentéssel ösztönzött rugalmas munkahely. Évi harmincezer nőt lehetne visszavinni a saját állásába, ha nem a merev részmunkaidőt, hanem a rugalmas munkavégzést, az otthoni és a benti munka életszerű megosztását, magát a valóságot követnék a szabályozással! Ha a férfiakat nem szépen hangzó, méregdrága reklámkampánnyal, hanem az állam legsajátabb eszközeivel, megosztott GYES-sel ösztönöznék arra, hogy töltsenek ők is egy kis időt a gyerekkel.

Ahelyett, hogy képzett és dolgozni akaró nők tízezreit segítenék, korbáccsal akarnak visszaverni a munkaerőpiacra olyanokat, akik nem tudnak dolgozni, vagy szerzett jogaikkal élve korán nyugdíjba mentek, miközben a nőket korai nyugdíjjal épp ez a kormány hajtja kifelé a munkaerőpiacról.

Mindezzel lesújtó a véleményt mondanak a nőkről, így nem csoda, ha a magyar nők is - a déli országokhoz hasonlóan - szülési sztrájkba kezdenek. Vajon mi csodálkozni való van azon, hogy soha nem látott módon csökkent a születésszám az elmúlt hónapokban?

Mégis mit gondoltak? Hogy a magyar nők nem látják az ordító különbséget az ájtatos retorika és a valóságos tettek között? Ki fog szülni ebben az országban, ha a hangzatos szavaknak épp az ellenkezője történik: azokat büntetik, akik szeretnének egyről a kettőre jutni, adófizetőként legálisan dolgozni, vállalkozni, és gyereket nevelni?

 

3 komment