2013.05.14.
15:00

Írta: szimplalány

A családon belüli erőszak nem magánügy!

Tisztelt Ház,

Szégyen, hogy ebben a salátatörvényben kerül az Országgyűlés elé, szinte a fű alatt besunnyogva a kormányzat javaslata a családon belüli erőszak büntetésére. Pontosan úgy sunnyogják el a BTK-ba foglalást, mint ahogy igyekeztek elsunnyogni a 100 ezer aláírást, ami a téma érdemi megvitatását követelte, sőt, írta elő a parlamentnek egy népi kezdeményezés formájában.

Ezt az „érdemi megvitatást” egy éjjeli időpontra kitűzött vitával, és a kormánypárt részéről a legsúlyosabb figurák beküldésével kívánták megoldani tavaly szeptemberben. Érdemes felidézni, mit történt itt akkor este.

Sok durva szöveg hangzott el már előtte is és azóta is itt ebben a házban, de Varga István tette fel a koronát: nem is lenne családon beüli erőszak, mert megbecsülnénk egymást, ha a nők előbb szülnének 4-5 gyereket és utána járna a fejük az önmegvalósításon. Csak arra nem számított Varga István, hogy addigra már több ezren, köztük a sajtó riasztott munkatársai is figyelték a vitát. Az én Facebook oldalamra azonnal kikerült, mi folyik itt és másnap reggelre országos botrány lett a szavaiból. Úgy vigyázzanak, tisztelt képviselőtársaim, hogy most is több ezren figyelik minden szavukat. Nők, akik jövőre esetleg az alapján döntik el, kire adják a szavazatukat, hogy tesz-e valamit végre ez a kormány azért, hogy őket ne verhesse tovább büntetlenül az ura. Minden ötödik nőről beszélünk hazánkban, évente 70 nő, és havonta egy gyerek hal meg bántalmazás miatt. Úgyhogy figyeljenek az urak.

Az erőszak, a hatalmi manipuláció ellen a civil társadalom és a nyilvánosság a fegyver.

Emlékezzünk meg tehát mindazokról ezen a vitán, akik áldozatai, sértettjei a családon beüli erőszaknak, és mindazokról, akik együtt dolgoznak ezekkel a nőkkel és gyerekekkel, hogy az akut helyzetben legyen hova fordulniuk, és azokról is, akik azon dolgoztak évtizedeken át, hogy eljussunk oda: önálló tényállásként bekerül a BTK-ba valami, még ha ez nem is az igazi. Halász Pálmáról mindenek előtt, akit ezúton is köszöntök a páholyban.

Ez a civil akarat és a nyilvánosság az, ami – „hála” a kormányzat erőszakos működési módjának – mostanában egyre jobban felemeli a fejét. A mai vita erről is szól: meg kell akadályozni az erőszakot.

Most rátérnék arra, hogy miért mondjuk azt: ez a javaslat sajnos jelen formájában túl kevés, túl késő.

Bár nem utasítjuk el teljesen, és később fel fogom sorolni a pozitívumait, mindazonáltal érthetetlennek tartjuk, hogy annyi egyeztetés, magyarázat, igyekezet és feltételezhető jóakarat után mást sem csinál a javaslat, mint kizárólag a büntetési tétel megemelésével operál, és egyáltalán nem ragadja meg a módszeres uralomkiépítést! Nem működik olyan speciális paragrafusként, amely akkor is alkalmazható, ha a valóságban családon belüli erőszak történt, de más tényállások nem valósultak meg vagy nem alkalmazhatók, azaz nem tölti ki a meglévő tényállások közti hézagokat, így alkalmatlan a probléma kezelésére.

A megoldás, miszerint a családon belüli erőszak körébe vonnak bizonyos, a BTK-ban amúgy is szereplő bűncselekményeket, éppen azt nem éri el, amit a civilek 100 ezer aláírással követeltek: hogy legyen önálló büntetőjogi tényállás. Nem arra gondoltak, hogy legyen egy külön paragrafusszám, hanem arra, hogy a tartalomban képes legyen a jogalkotó megfogni ezt a különleges természetű bűncselekmény folyamatot.

Erre a jelen előterjesztés nem alkalmas. Nem tesz mást, mint a testi sértés egyes eseteit, a becsületsértést, a személyi szabadság megsértését és a kényszerítést a jövőben súlyosabban bünteti.

Fontos és pozitív, hogy az új tényállás nemcsak az új Btk.-ban meghatározott hozzátartozóra, hanem a volt házastársra, volt élettársra, gondnokra, gondnokoltra, gyámra és gyámoltra is vonatkozhat majd. De hiányoljuk azt a gondozotti kört, amit épp az LMP javaslata tartalmaz: ha az intézményekben élők bántalmazása nincs szabályozva, akkor több ezer, még a családnál is kiszolgáltatottabb helyzetben élő bántalmazott helyzetén nem tudunk javítani.

Pozitív, hogy a korábban együtt élők közötti kapcsolaton belüli erőszak eseteit is érinti, de nem érinti a más formákat, az emberi kapcsolatok bonyolult, csak a valósággal való szembenézés során megérthető és megfogható eseteit.

A KIM kommünikéjében kijelentette: a kormány nem tolerálja a rendezett családi viszonyokat támadó és aláásó cselekményeket, és tudatosítani akarja a sértettekben, hogy merjenek lépni és feljelentést tenni, mert anélkül nem tud segítséget nyújtani az állam. Sajátos ellenüzenete ennek az, ahogy a konkrét ügyekhez a kormánypárt viszonyul: Balogh József esete mintha valahogy nem tükrözné a KIM hangoztatott álláspontját. És ne feledjük: nem csak rendezett, a kormánynak tetsző családokban van erőszak. Nem csak a "rendezettnek" minősített családban élő bántalmazott érdemli meg a védelmet!

Az sem valós ma sajnos, miszerint "az államnak védelmet kell nyújtania azon polgárainak, akik éppen otthonukban szenvednek el erőszakot olyan valakitől - például férjüktől, feleségüktől vagy szüleiktől -, akitől szeretetet és tiszteletet várnának" - ahogy a minisztérium fogalmaz. A családból ma menekülni kénytelen nők és gyerekek alig tudnak hova menni, a kapacitások iszonyúan szűkösek.

"A probléma gyökere a büntetőjogi tényállás megalkotásával nem szűnik meg, annak kezelése összetett; társadalmi, tudományos, szakmai és politikai összefogást igényel" – hangsúlyozta a KIM a beterjesztéskor. Ezzel egyetértünk, de jellemző, hogy a KIM jogászainak fogalma sem volt arról, hogyan fog a többi társterület előrelépni, szemmel láthatóan a valóságtól és a társszervezetektől izoláltan készült a normaszöveg.

Érdekes az is, hogy pár hete még csak a koncepcióról tudtak beszélni a Női albizottságban, majd a Balogh ügy után hirtelen felgyorsultak az események.

Nézzük meg, hogyan látja a normaszöveget az LMP azon szakértője, aki évtizedeken át dolgozott bántalmazott nőkkel.

"Elégtelen az a szabályozás, amely a huzamosabb időn át igen módszeresen elkövetett kisebb bűncselekmények sorozatát nem teszi kezelhetővé egyetlen, súlyos bűncselekményként" - írta 2000-ben. A mostani tvjav. ebbe az irányba tesz egy kicsi, felemás lépést. Az új § elvileg több, mint az egyes hivatkozott §-ok minősített esete, mivel itt többféle elkövetési magatartás szerepel vagylagos viszonyban. Üdvözlendő, hogy ez nem magánindítványos bűncselekmény, mint az a) pont alatt hivatkozott alapcselekmények.

Ugyanakkor a javaslat nem terjeszti ki a büntetendő cselekmények körét. "A Btk. rendszere nincs figyelemmel arra, hogy egyes kisebb súlyú cselekmények, amennyiben huzamosabb időn át követik el őket, igen súlyos személyiségromboló hatásúak, s ezért bűncselekménnyé minősítésük indokolt: ha a bántalmazó férj felesége pénzét éveken keresztül elveszi (mondván, hogy 'majd együtt osztjuk be'), s így a nő cselekvési szabadságát jelentősen korlátozza, ha éveken keresztül megalázza, szajhának nevezi, ha megtiltja neki, hogy másokkal szóba álljon, dolgozzon vagy elhagyja a lakást, ezt mind megteheti - büntetőjogi fenyegetettség nélkül" – ez szintén egy 2000-ből származó kritika, és a mostani javaslatra sajnos továbbra is pontos.

Nemcsak az lenne indokolt tehát, hogy meglévő bűncselekményeket súlyosabban minősítsenek, ha hozzátartozó sérelmére rendszeresen követik el, hanem az is, hogy egyes, bűncselekménynek nem minősülő cselekmények bűncselekménnyé váljanak, ha hozzátartozó sérelmére rendszeresen elkövetik. Etéren nincs semmi előrelépés.

Pontosan ezért terjesztettük be Schiffer András képviselőtársammal az LMP javaslatát, mely a kizsákmányolás, elnyomás, elszigetelés fogalmakkal képes megfogni azt a speciális erőszakformát, amit a CSBE jelent a valóságban.

Szomorúan hallgattam pár hete a KIM képviselőit, akik arról beszéltek, hogy nem tudták megragadni a gazdasági elnyomás fogalmát. Kizárólag a közös tulajdon, közös vagyon váláskori elosztásából próbálták megérteni, vajon mit akarhatnak a civilek ezzel. Ijesztő belegondolni, hogy nem találkoznak a valósággal az amúgy remek és jó szándékú fiatal jogászok. Nem is tudják elképzelni, milyen az, amikor a bántalmazó férj a feleségét egyszerűen nem engedi dolgozni, mert ott mindenféle történhet vele, találkozhat olyanokkal, akiknek panaszkodhat. Nem értik, mi az, hogy valaki folyamatosan gazdaságilag függésben tartja a feleségét.

Mi pontosan ezt, az erőszak speciális voltát ragadjuk meg az LMP saját javaslatában az ismétlődő erőszakos, elszigetelő vagy súlyosan megalázó magatartással, gazdasági jellegű függőséggel, ellehetetlenítéssel, kizsákmányolással.

A kormány büntetőjogi világképének megfelelően kizárólag a büntetési tétel szigorával, azaz az elrettentéssel operálna a javaslat, de ez édeskevés, hiszen nem a probléma gyökere nem az, hogy az amúgy adott tényállások miatti retorzió enyhe, hanem az, hogy a hatályos tényállások nehezen alkalmazhatók, a jogalkalmazók speciális problémára nem váltak érzékennyé, és akkor még ott vannak a bizonyítás nehézségei, a látencia magas volta, a távoltartással kapcsolatos problémák stb. Ezek miatt szükséges speciális megoldás és a komplex megoldás. Ezért szeretném tudni, mi a kormány terve a többi területen: mi lesz a jogalkalmazók képzésével? Mi lesz a védett házakkal? Épp Rétvári államtitkár úrral volt alkalmunk megismerni a jó gyakorlatot erre nézvést egy tanulmányúton. Nem látom, hol hasznosul az a tapasztalat.

Néhány ilyen speciális problémát említek, amit nem, vagy rosszul kezel a javaslat.

A becsületsértésnek a Btk. 227. § szerinti tényállása sokkal ritkábban valósul meg a családon belüli erőszak során, mint a becsületsértés szabálysértése (2012. évi II. törvény 180. §), hiszen a bűncselekmény feltétele a nagy nyilvánosság vagy a sértett munkakörével, stb. összefüggés. A becsületsértést illetően tehát egy ritkán elkövetett cselekményt javasolnak súlyosabban üldözni, míg a gyakorta elkövetett cselekmény büntetéséhez nem nyúlnak.

Ugyanígy rossz a testi sértés kezelése is. Az egyik gond az, hogy a KIM magyarázata szerint a testi sértés definíciója alapján (egészségre is utaló tvszöveg) a bírósági gyakorlat a lelki egészségre is „érti” a testi sértést. Hát, ja. Vagy nem. Nem túl biztató, ha egy évtizedek óta megoldatlan jogi szabályozás alapos kidolgozása helyett a bírósági gyakorlatra bízzuk a dolgot. Hiszen pont ebből jön a galiba, hogy a jól megalkotott szabály hiányában a bíróság nem tud jól jogalkalmazói szerepében eljárni.

A másik gond a testi sértéssel kapcsolatosan az, hogy a családon belüli erőszak önálló tényállássá minősítésével szembeni egyik igény éppen az, hogy akkor is büntethető legyen a bántalmazó, ha nem okoz testi sértést.  Nincs látlelet. "Nem folyik vér" - ismerős?

Itt jegyezném meg csak zárójelben, milyen végtelenül felháborító, amikor egy KDNP-s, a Mentelmi bizottság elnöke úgy beszél egy sértettről, hogy „nem sikerült látleletet produkálnia”.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy van megoldás: a "Bántalmazás hivatalos eljárásban" (301.§) eredményétől függetlenül bünteti, ha hivatalos személy eljárása során mást tettleg bántalmaz. Nem is akárhogy: egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az alapeset. Miért nem bátorkodik a kormány a hozzátartozó sérelmére rendszeresen elkövetett bántalmazást is bűncselekménynek minősíteni - annak eredményétől függetlenül? Vagy ha eredmény kell: lelki szenvedést okoz vagy riadalmat kelt: magyarul terrorizál. Ugyanígy: a családon belül nem büntetik a garázdaságot, mivel az nem zavarta meg a "köznyugalmat". De a családét, a sértettét igen!

Ezügyben egy módosítót is fogunk beadni és további módosítókon is dolgozunk, de hangsúlyozzuk: az LMP elsősorban azt szeretné, ha folytatódnának az egyeztetések. Üljön össze újra a munkacsoport és immár a normaszöveg ismeretében folytassák le a valódi társadalmi vitát. Hiszen most megint durván megbicsaklott a folyamat: a KIM képviselői még azt mondták pár hete: lesz normaszöveg és arról társadalmi vita.

HOL VAN A TÁRSADALMI VITA?

Megint le akarnak rendezni egy ügyet a szokásos kipipálós, letudós módon. De emlékezzenek: egyszer már megpróbálták és a civil társadalom, a nyilvánosság nem hagyta.

Talán érdemes lenne tanulni a fiaskóból.

Ha képesek arra, hogy belássák: muszáj az érdemi vitát lefolytatni a normaszöveg ismeretében, abban az LMP partner lesz.

Köszönöm a figyelmet.