2013.10.14.
14:50

Írta: szimplalány

Vak komondor a parlamentben, avagy

Mai interpellációm Balog Zoltán miniszterhez: mikor írja alá a kormány a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló isztambuli egyezményt?

Mivel a parlamentben időspórolás (és konstruktivitás) céljából ki kellett hagynom a zaftosabb részeket, ideteszem az eredeti szöveget.

Tisztelt Miniszter úr,

idén nyáron, botrányok, ellenzéki képviselői küzdelmek és lázas háttéregyeztetések után végül bekerült a Büntető törvénykönyvbe a családon belüli erőszakra vonatkozó önálló tényállás. A küzdelmünk, ami Halász Pálma népi kezdeményezésének felkarolásával kezdődött, a nappali időszakban való megvitatásának elvetésével folytatódott és számtalan, a magyar parlamentet és a kormánypárti frakciót súlyosan megszégyenítő botrányt követően végül az Ön, majd Répássy államtitkár úr beavatkozásának köszönhetően járt (rész)sikerrel, személyes véleményem szerint elhozta a ciklus legmélyebb és legfelemelőbb parlamenti pillanatait. A vak komondor szállóigévé lett és a mai napig közös szégyenünkre itt ül és Önökkel szavaz olyan, akit az ügyészség megalapozottan gyanúsít súlyos testi sértéssel. De utólag az ember már igyekszik csak a pozitívra emlékezni, és én fontosnak tartom, hogy itt egy ellenzéki képviselő és a kormánytagok közötti együttműködés megmutatta: az ügyek mentén, kitartóan végzett munka az egyetlen út, amelyen eredményeket lehet elérni, ha egyáltalán. A többi csak ostoba és méltatlan bozótharc.

Az általam jegyzett javaslatok bekerülése és az önálló tényállás megszületése azonban még messze nem elégséges a súlyos és krónikus társadalmi krízis kezelésére, az egyre növekvő erőszak megfékezésére, ami hetente egy nő és havonta gyerek halálát okozza, és sajnálatos módon verbális formában immár a parlament mindennapjainak és a közbeszédnek is része, és a kampány közeledtével félek, hogy ez a brutalitásig fog fokozódni.

A BTK-t módosításokat akkor azzal az miniszteri ígérettel fogadtuk el, hogy kezdeményezi az erőszak megfékezésének és megelőzésének átfogó rendezését elősegítő keretegyezmény, az Isztambuli Egyezmény aláírását, hiszen ez már régen a nőszervezetek fő követelése és ahogy Balog Zoltán is hangsúlyozta ígéretében, további szabályozási feladatokat jelent a következő kormányoknak az erőszak megelőzése és megfékezése terén.

Május 31-én meg is alakult egy munkacsoport, de a témáról azóta nem sokat hallottunk, csak a bűnügyi és a parlamenti tudósításokban kerül elő a téma.

Kérem miniszter urat, tájékoztassa azokat a nőket és nőszervezeteket, és minden választót, aki elvárja a kormánytól, hogy cselekedjen ez ügyben: hogy áll ez a munka, mire jutott a munkacsoport és kérem, konkrét céldátumot is jelöljön meg: mikor fogja aláírni a magyar kormány az isztambuli egyezményt?

(Természetesen konkrét céldátumot nem jelölt meg és mivel szóba hozta a krízisközpontokat, kénytelen voltam arról tájékoztatni, hogy pénteken egyeztettem civilekkel és ők jelezték: jelenleg egyetlen menekülő nőt és gyereket nem tudnak elhelyezni, tehát ezek a helyek messze elégtelenek.)