Ertsey Katalin

Ha már beiglisütés helyett itt ülünk, szerettem volna megosztani Önökkel néhány gondolatot, ami az ünnep kapcsán elgondolkodtathat mindannyiunkat. Tartozom ezzel azoknak a képviselőtársaimnak, köztük családanyáknak, akik több órát utaztak ma is ennek a mai ülésnek a kedvéért.

Kifejezetten békés, karácsonyi hangulatú hozzászólást terveztem. De végül kétszer kellett átírnom a felszólalásomat annak kapcsán, ami a házban ezen a héten történt.  Amit a kormánypártok itt hétfő este műveltek, az méltó befejezése volt az elmúlt 8 hónap ámokfutásának, megcsúfolása mindazoknak az értékeknek, amelyeket valaha, 22 évvel ezelőtt sokan osztottunk.

Önök az ország nyilvánossága előtt megalázó pofont adtak Dr. Szócska Miklósnak, aki az egyik legfelkészültebb kormányzati vezető, és akinek a szakmai és emberi tisztességével nem fér össze, amit az általa készített törvénnyel tettek. Talán újabb világszabadalomnak nevezhető, hogy a zárószavazás előtti módosítóval egy szakmailag színvonalas egészségügyi törvényben nyírják ki a Költségvetési tanács elnökét, az Önök által nyilvános vesszőfutásra ítélt, köztiszteletben álló, minden tekintetben igényes, nem mellesleg konzervatív embert, Kopits Györgyöt. Ezt az eljárást kikérem magamnak minden tisztességes, a szakmai, jogászi és ha még van ilyen, a politikai igényességre kényes ember nevében.

Önök azt ígérték sok jó szándékú, becsületes és szakmailag felkészült vezetőnek, hogy jöjjenek, adják a nevüket és tudásukat a kormány munkájához, építsék újra együtt ezt az országot, amit leromboltak Gyurcsányék, és én személy szerint őszintén drukkoltam ennek. És ezek a szakemberek, akik közül sokat mi is nagyra tartunk, Ángyán Józseftől kezdve Cséfalvay Zoltánon át sokan, most azt tapasztalják: bármikor, gátlástalanul bele lehet gyalogolni a szakmai munkájukba, az Orbán-Rogán féle jogalkotás jegyében durva és nyers politikai érdekből belerondíthatnak a szakmai vezető által készített értelmes, valódi vitára alkalmas, színvonalas szakmai előterjesztésekbe. Mi jöhet ezek után? Elképzelni sem tudjuk.

Csak az Uniós elnökségnek köszönhető, ha most talán-talán egy nyugodtabb periódus jön, legalábbis a parlamentben. Még jó, hogy egy kis szünet jön a jogállamiságba vetett bizalom szüntelen rombolásában. Őszintén reméljük, hogy a jogalkotás minőségét is emeli, ha végre normális működésmódra áll át a parlament, mert kevés kivétellel, ami itt az elmúlt 8 hónapban folyt, az minden, csak nem a jogbiztonságot és a közbizalmat erősítő folyamat.

Kell szólnom egy másik jelenségről is, különösen a hétfő éjszakai események fényében. Mi nagy reményekkel, és talán némileg naivan jöttünk ebbe a házba májusban. A remény és a változás szele, a változás elemi igénye fújt be minket is be a parlamentbe, mint ahogy sokakat. Köztük olyanokat is, akik – látván támogatásuk csökkenését – újabban nap mint nap rombolják a ház méltóságát, beszélnek és cselekszenek házon kívül és belül olyan módon, ami reményeik szerint megtarthatja radikális híveiket, de ami egyúttal súlyosan negatívan hat az értelmes párbeszédre, elveszi az esélyét a higgadt, szakszerű politizálásnak. Én megértem, hogy kétségbeesésükben miért akarják a cigányozós utcai gyűlések hangulatát behozni a kamerák elé, hogy miért ülnek csíkossálas-gárdamellényes „tudósítók és szakértők” itt a hátuk mögött, de nagyon remélem, házelnök úr a beígért rendteremtés keretében erre is nagy figyelemmel lesz, és véget vet ennek a tűrhetetlen állapotnak, sőt, örültünk, hogy hétfőn házelnök úr már el is kezdte a csend- és rendteremtést.

Ezen a ponton hívnám fel a figyelmet arra is, hogy azok, akik az angol parlamentre hivatkoznak, amikor a bekiabálás jogát éltetik, időnként talán tekintsenek bele az angol közvetítésbe: azt fogják látni, hogy a bekiabálások között szigorú csendben, figyelmesen hallgatják a felszólalót, nyoma sincs annak a zsibvásárnak, ami itt folyik.

De nem csak a szétesőben levő szélsőségesek beszélnek elfogadhatatlan módon a parlamentben. Lehet, hogy csak számunkra új jelenség, és ez itt eddig senkit nem zavart, de mivel nekünk nem tetszik, bizony szóvá tesszük, ha bármely oldalon bárki a női képviselőtársainkra dehonesztáló kifejezést használ, és ha nem politikusként, hanem személyében, női identitásában támadja, akár kétértelmű élcelődéssel teszi ezt frakcióvezetőként, akár nénizéssel éretlen pimasz félkamaszként.  Harrach frakcióvezető úr hétfői szavait idézném, aki szintén azt mondta, hogy a politikai harc és a másikat méltóságában való megalázás nem fér össze.

Mindaddig, amíg ezeken a „jó poénokon” harsányan nevet többszáz férfi és hallgat a pár tucat nő, addig nekem hamisan csengenek a szép szólamok a keresztény értékekről, a nők és az édesanyák megbecsüléséről jobbról és jobbszélről. Mindaddig, amíg hamisak ezek a hangok, nem lesz valódi megbecsülése a nőknek a ház falain kívül sem. Addig nem lehet csodálkozni azon sem, ahogy a nőkkel bánnak a munkahelyeken, a családokban, vagy akár a börtönben.

A beszédemet ezen a ponton megírva félretettem, de hétfő este olyan hangzott el a házban, ami még ezt is alulmúlta. Legyen világos: nem érdekel, melyik oldalon, de elegünk volt ebből a hangnemből. Az LMP határozott célja, hogy megújítsa a politika stílusát, hangnemét is. Nem jópofizni vagy ájtatoskodni kellene, hanem csak egyszerűen úgy beszélni, ahogy mondjuk egy szakmai konferencián, ha jártak már olyanon életükben. Tudják, ahova nem azért hívják az embert, mert valami poszton ül, hanem azért, mert ért valamihez. Ha nem tudnak ilyen módon hozzászólni, akkor ne tegyék.

Kérem Önöket, húzzuk egy vonalat, és újévi fogadalomként határozzák el, mind a kormány, mind az egyes frakciók: az elnökség alatti tűzszünetben lehiggadva, a harci eszközökben immár igényesen válogatva, az eddig csak szavakban létező nemzeti együttműködést tettekre váltva dolgozzunk tovább. Az LMP a részvételi demokrácia híve, de a mai állapotokat látva már annak örülnénk, ha a házon belül nem csak szónokolnának az együttműködésről, hanem érdemi munkát lehetne együtt végezni. Például szakítanának azzal az igazi cinikus magatartásról, hogy a jó javaslatainkat leszavazzák, majd saját néven benyújtják. Mi már újradefiniáltuk a siker fogalmát és az ilyenekre az ország érdekében nem mondunk dacból nemet, de Önök még ma is gyakran leszavaznak olyanokat, amelyeket ellenzékben még támogattak.

Hétfőn Harrach frakcióvezető úr azt mondta, hogy a háziasszonyoknak a sütés-főzés jut eszébe a karácsonyról. Jó lenne, ha végre az embereknek a parlamentről nem a cinizmus, a korrupció és a saját pecsenye sütögetése jutna eszébe.

Próbáljunk meg különbnek lenni, ahogy ezt Sólyom László ajánlotta az alakuló ülésünkön. Számunkra továbbra is az ő szavai adják a mércét.