Ertsey Katalin

Az utolsó posztom is megjelent a porontyon, ezzel vége a bölcsis hét dokumentálásának.

Hétfőn sajtáj, majd délután a plenárison azonnali kérdést teszek fel a miniszternek a témáról. Természetesen 2 percbe nem fog beleférni mindaz, amit tapasztaltam ezen a héten a bölcsis kollégák körében. Akár azt a címet is adhatnám neki: az igazságtalan adórendszer közelről. És nem mellesleg a diszkriminatív normatívaszámítás közelről... A témát napirenden tartom, ígérem.

Apropó, elszegényedés. Valamelyik nap épp hazafele jöttem, amikor hallom, a nap híre az, hogy Navracsics Tibor a társadalmi részvétel és egyeztetés jegyében megkötötte az első stratégiai partnerségi megállapodást egy civil szervezettel. Na, ez fontos, gondoltam, ezekben a nehéz időkben vajon melyikkel kezdték? A Szociális Szakmai Szövetséggel? Netán valamelyik nagy segélyszervezettel a Karitatív Tanácsból? Vagy a Mindenki Gyerek Lakjon Jól mozgalommal?

Nem. Az Amerikai Kereskedelmi Kamarával, Magyarország legerősebb lobbiszervezetével.

Félreértés ne essék, az AmChamet nagyra becsülöm, sokáig voltam aktív részese a munkájának, az Alapítványának Felügyelő Bizottsági tagja, kitűnő csapat és fontos szervezet. A kormányzat részéről viszont meglehetős cinizmusnak tartom, hogy a civil egyeztetés, a részvételi demokrácia erősítését épp egy multikat képviselő, igen sikeres és befolyásos szervezettel kezdték. Ha megkérdezték volna az AmCham vezetőit, talán maguk is azt mondták volna: ízlésesebb lenne egy grassroot civillel kezdeni.

Ma este csak ennyit kéne írnom: minden tagom fáj. Tíz órát nyomtam le, valszeg egy puhább landolás nem ártott volna, de mivel kedd és szerdán délután az eredeti foglalkozásomban is halaszthatatlan teendőim vannak, 2 hosszú napot vállaltam be ezek helyett. Amióta normális székben ülök (kocsiban, vacsoraasztalnál és most a gép előtt), azóta határozottan jobb, de két ponton nagyon fáj: a derekam és az achillesem. Ez utóbbi egy jelenleg is gyógytornával, fizikoterápiával kezelt csúnya sérülés, aminek minden óvatlanul és nem célzottan végzett fizikai aktivitás betesz. A derekam pedig 1-2 hete kattant ki, és csak lassan javul(t, mostanáig... most gyorsan romlik :)

Ha nem lett volna eleve ez a két mozgásszervi gondom, akkor ma este csak brutális fáradtság és izomláz lenne, az is épp elég.

A nap úgy kezdődött, hogy az izgalomtól nem tudtam aludni, rövid forgolódás után megnéztem az órát és 3:48-at mutatott. Innentől már csak szakaszokban szenderedtem vissza, úgyhogy reggel 6-kor totál KO állapotban indultam el. És ebből fakad az anyagiak terén elkövetett megengedhetetlen kicsapongás: muszáj volt megállnom egy kávéra, egy rohadt drága külföldi nevű helyen, ahol egy capuccino 590 ft. Nos, ennyit arról, hogy napi 1800 forintom van... Este 7-re estem haza, a gyerekeimet szerencsére a nagyszülők hozták el, nem a bébiszitter. Gyors vacsora, a lányok már ettek valamit, úgyhogy kb. 500 ft-os melegszendvics volt az összes további költségem. Most pedig beesem az ágyba.