Ertsey Katalin

Mivel 1 perc hallgatásért immár felfüggesztés jár, egy kis tesztelésre hívom a kedves olvasót. Levetvén egy időre a decens családanya szerepet, ezúttal átmegyek vulgárisba, szigorúan a tudományos kísérlet kedvéért. Vajon hány percig, napig, tán hétig tart, mire lecsap a média végzet asszonya? Mekkora büntit kap egy nem szerkesztett politikusi blog?

Teszem ezt Szócska Miklós államtitkárért, aki maga sem vetette meg egykor az erős magyart. Szerintem az, ami vele műveltek, kimeríti a gang bang fogalmát. Az amerikai szlengben ez a csoportos megerőszakolást jelenti. Fogták a szakmailag színvonalas egészségügyi törvényt és az utolsó pillanatban beletettek egy teljesen más törvénybe tartozó pontot, amely a Költségvetési Tanács utolsó - egy hasonlóan igényes jogalkotás (magyarul elkúrás) következtében még bennefelejtett - tagját, vagyis elnökét dec 31 dátummal kiiktatja. Államtitkár úr meg őrjönghet kedvire az irodájában, majd lenyugszik és hazamegy. És másnap lehet újra a hátán fát vágni, megkérni, hogy lesz szíves továbbvinni a megmentő szerepét, kihúzni a szarból az egész átláthatatlan és reménytelen problémakupacot, amit ma magyar egészségügynek hívunk.

Ezzel feltették a koronát az elmúltnyolchónap ámokfutására. Ja, megunván a sok elmúltnyolcévezést, elkezdtünk elmúltnyolchónapozni. És szalaiannamáriabosszantó blogposztokat írogatunk.

Igazán még mindig nem tudjuk eldönteni, vajon valóban családbarát-e ez a kormány és azon dolgozik-e, hogy megszüntesse a munkaerőpiac családellenes jellegét, ahogy a kormányprogram fogalmaz.

A zárószavazás előtt álló szociális és gyermekvédelmi salátatörvény a legutolsó pillanatig úgy rendelkezett, hogy mindazok, akik a GYES mellett 8 órát dolgoznak a gyerek 1 éves kora után, elveszítik ezt a támogatást. A „családbarát” kormányzat ezen terve ellen indítottam elszánt harcot még szeptemberben: interpellációban , napirend előtti felszólalásokban  , számtalan esetben, minden releváns vitában, önálló képviselői indítványban, mely a kérdés átfogó rendezését tervezte, a költségvetés vitájában , valamint számtalan interjúban, sajtóközleményben és blogbejegyzésben, majd végül a benyújtott törvényjavaslathoz benyújtott módosítói javaslatban.

Intenzív lobbizással igyekeztem elérni, hogy a kormány ne vegye el a GYES-t azoktól, akik nem tudnak lemondani a teljes munkaidős állásról, és a teljes fizetésről vagy nincs ilyen lehetőségük. A módosító javaslatom arra irányult, hogy aki meg tud egyezni a munkaadójával, és a napi 6 órán felüli munkaidőt otthonról, rugalmas beosztásban tudja ledolgozni, az megtarthassa a GYES-t, így a rugalmas munkavégzési formákat is terjesztjük, és a GYES-ről sem kell lemondaniuk a családoknak. Különösen fontos ez azoknál, akik tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevelnek és 10 évig vannak GYES-sen, ami alatt természetesen dolgoznak, és minden fillérre szükségük van a beteg gyermek ápolásához, fejlesztéséhez.

Végül sikerült elérnem, hogy az utolsó pillanatban saját módosítót nyújtottak be és a fogyatékos szülőket kivették ezen korlátozás alól! Ez nagyon nagy siker, és azt jelenti, hogy kőkemény, kitartó munkával el lehet érni fontos célokat.

Ugyanakkkor a rugalmas, otthoni munkára irányuló javaslatot az intenzív lobbizás és súlyos szakmai érvek ellenére nem szavazta meg a kormánytöbbség.

Egyik szemem sír, a másik nevet. Miközben annak örülünk, hogy kitartó munkával sikerült egy igazán súlyosan családellenes lépésről lebeszélni a kormányt, azt nem értjük, miért veszi el a GYES-t azoktól, akik részben otthonról le tudnák dolgozni a teljes munkaidőt, és így végre európai módon tudnának visszatérni a munkaerőpiacra, ahogy azt a Népesedési kerekasztal is ajánlásaiban szorgalmazta.